LÁZÁR FELTÁMASZTÁSA❣️

"Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: Hova helyeztétek őt? ...Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!"János 11,33-44

Ez Lázár feltámasztásának története, feltétlenül végig kell olvasni a Szentírásból. Itt csak egy vonást emelünk ki belőle. Amikor Jézus meghallja, hogy Lázár súlyosan beteg, tudja, hogy meg fog halni, de nem mozdul a megmentésére. Pár nap múlva érkezik a gyászoló családhoz. 
Amikor maga előtt látja a számára olyan kedves családot, előtte zokog a hűséges Mária és a család barátai, átérzi keserűségüket, és szánalomra indul.
Egyházunk temetési szolgálata nem a halottnak szól. Ő már Istennél van, túl az ítéleten, amit ember úgysem tud megváltoztatni. A cél az itt maradottak vigasztalása. 
Ott, Betániában is a halott testvéreinek szól a vigasztalás örök érvényű igéje: "Aki hisz énbennem, ha meghal is, él!"
Lázár feltámasztása arra is szolgál, hogy megmutassa Isten hatalmát a halál felett, de ez nem volt maga a megígért feltámadás, Lázár pár év múlva újra csak meghalt.
 Ugyanolyan fontos célja volt a testvérek könnyeinek letörlése. Számunkra is Jézus legégetőbb parancsai közé tartozik a sírók vigasztalása.

Uram, köszönöm, hogy megmutattad, hogy a halál se nem úr, se nem tragikus előtted.
Valóban az, de csak azok számára, akik elkárhoznak, mert nincs több lehetőségük a megtérésre. 
Én letettem életemet a Te kezedbe, csak azt kérem, addig tarts életben, míg feladatot és ahhoz való erőt is adsz! Ha lehetséges, ne hagyd, hogy tehetetlen teherré váljak családom számára, de engedd meg, hogy ép tudattal fogadjam a halált! És ha még többet is kérhetek, félek a halál előtti testi kínoktól, ha lehetséges, enyhítsd azokat, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied. 
Csak az a fontos, hogy hozzád kerüljek a halál kapuján át. Ámen.



ÉLI FŐPAP❣️

"Miért tapossátok... áldozatomat...? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem?"

Szegény Éli főpap! Becsületes volt ő és hűséges Istenéhez és népéhez. 
Tehetett ő arról, hogy a fiait nem tudta úgy nevelni, mint saját magát? 
Tekergők, hitetlenek, kapzsik voltak a fiai, de Isten nem őket szidta meg, hanem az apjukat. 
Velük nem állt szóba. Még a szidást sem érdemelték meg. 
Élit megszólításra méltatta - és kemény ítéletre. 
Egy szülő se mentegetheti magát Isten előtt azzal, hogy nem bír a gyermekeivel. Ő a felelős értük. 
Az ő bűne büntetődik, ha semmirevaló gyermekei halálba rohannak. 
Mert valahol, példájával, beszédével, őszintétlen életével, Isten tudja, hogy mivel, ő volt az oka annak, hogy nem tudta hitelesen Isten szolgálatára nevelni őket. 
A legbiztosabb diagnózist itt találjuk: gyermekedet jobban szeretted, mint Istent, azért veszíted el. 
Mert aki magának akarja megtartani életét - vagy gyermeke életét -, elveszti azt, aki - mint Ábrahám - Istennek áldozza, megtalálja azt.

Istenem, bűnbánattal vallom, hogy nem tudtam olyan példát, olyan nevelést adni gyermekeimnek, amilyent kellett volna a Te törvényed szerint. 
Tudom, hogy minden bűnöm, még gyengeségeim is egy-egy sebet ejtettek a lelkükön, s azt egyedül Te tudod begyógyítani. Mentsd meg őket az én bűneim következményeitől! 
Szentlelked segítse őket, hogy képesek legyenek megvalósítani nekik adott rendelésedet, és hogy én annak ne álljak útjába féltésemmel, rosszul értett szeretetemmel, nemtörődömségemmel! 
Tégy képessé arra, hogy tudatosítsam bennük, hogy Te szereted őket, és boldogságuk egyedül attól függ, mennyire lesznek képesek Téged, rendelésedet, felebarátaikat szeretettel szolgálni. Ámen.



ÍGY SZÓLT AZ ÚR❣️

"💞Így szólt az Úr igéje Jónáshoz... Indulj, menj Ninivébe...! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől." Jónás 1,1-3


Ninive, a nagy ellenség, keletre volt Jeruzsálemtől. Tarsis nyugatra, az akkori világ legvégén.
Próféta volt Jónás, Isten választott embere.
De "nem volt bolond", hogy oda menjen, ahol csak kellemetlenségekre számíthatott. Inkább menekül.
Mintha az Úr elől el lehetne menekülni. Én is kiválasztott vagyok, én is tudom, hogy nem lehet, mégis milyen gyakran menekülök ellenkező irányba, pedig ismerem, mit akar, mit vár el tőlem szerető Istenem.
Szeretetét, kegyelmét milyen örömmel fogadom, de hogy a kellemetlen feladatot is vállaljam, talán éppen az ellenségem szolgálatában? Annyira nem vagyok próféta! 
Menjen más, én már indulok is Tarsis felé, a világ túlsó végére. Utóvégre azért szeretem Istent, hogy Ő teljesítse az én kívánságomat, vagy nem?

Jó Istenem, milyen nehéz azt elfogadni, hogy a legkellemetlenebb ellenségem is a Te gyermeked, felebarátom, akit szeretnem és szolgálnom kell. Hogy tudjam én ezt felfogni gyarló hitemmel? Szolgáljam, amikor megüt, kicsúfol, megrabol, azt kívánod tőlem? Túl sok ez nekem, Uram. 
De hova meneküljek a Te arcod elől? Kívánságod teljesítéséhez adj nekem erősebb hitet!

Ha kell, kényszeríts rá! Vagy tedd Te barátommá ellenségemet! 
De ne engedd, hogy belemeneküljek az idegen világba, ahol nem látom jóságodat, nem érzem szeretetedet, ahol nélküled értelmetlenné válik az életem, még a most semmirevaló hitem is. 
Őrizz meg magad mellett, és tégy képessé a legkellemetlenebb szolgálatra is, hogy ott találjam meg igazi célomat, boldogságomat, örök életemet, Krisztus példája szerint, az Ő oldalán. 
Ámen!

JÉZUS MEGKÉRDEZTE TŐLÜK...❣️

"💞...Jézus... megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott." Lukács 18,40-42

Ez a nyomorult ember meg van arról győződve, hogy ha Isten akarja, meggyógyulhat. 
Ez hiányzik sokunk életéből. Amikor meghallja, hogy itt van, aki az ő hite szerint birtokolja az ahhoz szükséges isteni erőt, nincs az az ellenállás, lebeszélés, szidás, ami visszatartaná. 
Ordít, ahogy a torkán kifér. Neki törik-szakad, hozzá kell jutnia. 
Enélkül az ellenállhatatlan, vad akarás nélkül nem gyógyult volna meg. Mi sem! 
Amikor Jézus megkérdezi, mit kívánsz, a nyomorék nem okoskodik, nem udvariaskodik, nem szemérmeskedik, nem beszél mellé, a lényeget, csak a lényeget mondja: "Uram, hogy lássak!" 
Meri kérni a lehetetlent. Én gyakran látom Jézust mosolyogni. 
Ebben az esetben is. Mit mondhat az isteni szeretet erre a vad könyörgésre?
 "Láss!" Ennyi az egész.

Uram, gyáva vagyok. Bocsásd meg nekem, hogy nem tudok elég hangosan kiáltani, amikor ott vagy mellettem! Túlságosan vak vagyok ahhoz, hogy meglássalak. 
Köszönöm, hogy mindig adsz mellém olyanokat, akik figyelmeztetnek, hogy mellettem állsz. 
Köszönöm az igehirdetéseket, amikor hallom a hangodat. Mégsincs elég hitem, hogy teljes erőmből hozzád kiáltsak segítségért. Hogy úgy tudjam kiáltani legfontosabb kérésemet, hogy lássak. 
Hogy lássalak Téged, s általad magamat, rendelésedet, hogy világosan lássam a magam helyét a Te szolgálatodban. Segíts, Uram, és halk, bizonytalan kérésemre is feleld: itt vagyok, szeretlek, láss! Ámen!

SIMON ANYÓSA LÁZASAN FEKÜDT...❣️

"💞Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta a kezét és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik." Márk 1,29-31

Ez az evangélium egyik legkedvesebb, legbiztatóbb története. Néhány komoly férfi lép be Péter szerény halászhajlékába. Élükön az Úr. A ház asszonyának ilyenkor pattannia kell. 
Hozni a lábmosó vizet, aztán valami ételfélét, ügyesen, gyorsan, ahogy illik. 
Hogy szégyellhette magát Péter anyósa, hogy ő ott fekszik az ágyban tehetetlenül, lázasan, rázza a hideg, mozdulni sincs ereje! 
Péter mentegetőzik, de Jézus oda se hallgat.
Odalép az ágyhoz, rámosolyog a beteg öregasszonyra, fölébe hajol, megfogja a kezét, és magához emeli.
Ez az egyszerű mozdulat többet mond az Isten szeretetéről, mint száz bölcs prédikáció.
Ha nagyon szomorú és elhagyott vagy, lásd meg magad felett az Úr arcát! 
Rád néz, föléd hajol, kinyújtja a kezét, és magához emel. És egyből erőt nyersz a mai nap szolgálatára.

Köszönöm, Uram, hogy az én számomra is van vigasztaló mosolyod. 
Látod, milyen tehetetlen, elhagyatott vagyok. 
Mások talán nem is veszik észre, takargatom, ameddig bírom, tettetem az erőt, erőltetem a jókedvet, nem akarom, hogy sajnáljanak. 
De Te, Uram, tudod, milyen nehéz ezt végigcsinálni. 
Végy észre engem is, minden nyomorúságommal! Szereteted csodálatos mozdulatával hajolj fölém is, mint a bibliai öregasszony fölé! Mosolyogj rám, hogy újra megtanuljak mosolyogni!
Nyújtsd a kezed, hogy talpra állhassak! Adj erőt, hogy jókedvvel, megnyugodott szívvel, örömmel tudjam szolgálni azokat, akiket mellém rendeltél! 
Köszönöm, hogy ezt már annyiszor megtetted, köszönöm, hogy ezután is meg fogod tenni. 
Ámen!



A KÍGYÓ....❣️

"A kígyó... ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?" - 1Mózes 3,1

A kígyó kérdése logikus. Ő állat. Neki mindent szabad, amit az ösztöne megenged. 
A kép értelmében: egy majom nyugodtan ehetett a tiltott fáról, ha hozzáfért, számára nem szabadon teljesítendő erkölcsi parancs, hanem kötött ösztön jelenti a korlátot. Felháborító és érthetetlen tehát a tilalom: megteheted, de ne tedd, mert nem szabad! 
De ugyanúgy tesszük fel magunknak a kérdést, amikor állati ösztöneink elé gátat állít Isten erkölcsi törvénye. 
"Ne ölj!" Hát köteles vagyok minden aljasságot eltűrni? 
"Ne paráználkodjál!" Hát már gyönyörködni se szabad egy szép asszony látványában? 
"Ne lopj!" 
Hát tűrjem, hogy más mindent ellopjon, ami pedig nekem járna? "Tégy jót mindenkivel!" 
Káin felel belőlem: "Őrizője vagyok én az én atyámfiának?" És így tovább. 
Persze, hogy nem igaz. 
De olyan jó kibúvó ez az ősi kígyó-okosság. Szabad utat ad ösztöneimnek. "Dehogy haltok meg! 
Nem lesz abból semmi baj. Tedd meg, ha kívánod!" És így válik az istenképű ember állattá.

Uram, ha embernek teremtettél, adj erőt, hogy ember maradhassak! Érzem, tapasztalom, bennem is működnek az állati ösztönök. Testiségem tiltakozik minden parancsod, minden tilalmad ellen. 
Köszönöm, hogy lelkiismeretem a Te törvényedet súgja. 
Köszönöm, hogy belém építetted az erkölcs iránti vágyat, hogy olyan jó érzés aszerint cselekedni. Köszönöm, hogy naponta figyelmeztetsz a szabad engedelmesség emberi méltóságára. 
De gyenge vagyok. Ismersz, Uram, a magam erejéből nem tudok ellenállni ösztöneim követelésének. Gyarló bűnös vagyok, Te adj erőt igazi emberségemnek! 
Csak a Te Lelked naponkénti segítségével tudom teljesíteni emberségemhez szabott parancsaidat. 
Ne vond meg tőlem Lelked ajándékát! Ámen.



SZERSED az URAT, a TE ISTENEDET...❣️

"💞Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 
Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." Máté 22,37-40

A Szentírás részletes irányítást ad az Isten akarata szerinti emberi magatartásról. 
Az ember könnyen elvész a sok törvény, példa, ember és Isten között, a történelem folyamán kialakult viszony részleteiben. Ezért minden időben keresték a törvények gyökerét, lényegét, vezérmotívumát. Jézust is erről kérdezték. Ő Mózes ötödik könyvéből ragadja ki ezt az ott más-más összefüggésben található két igét. Ez minden törvény lényege. Isten szeretetből, szeretettel teremti meg a világot. 
Az ember rendeltetése a viszontszeretet és annak megvalósítása az élet minden területén. 
Minden más törvény csak ennek a részletezése. Gyönyörű háromszög alakul ki belőle, kiindulhatunk bármelyik pontjáról. Kezdjük természetünk szerint: szeresd magadat! 
Ha igazán jót akarsz magadnak, legfontosabb, hogy milyen viszonyban vagy Isteneddel. 
Ő szeret, viszonozd, de ne félkézzel! 
Szeresd Őt érzelmeddel, értelmeddel, akaratoddal! Figyeld, mit kíván! 
Minden parancsa arra vonatkozik, hogy milyen szeretettel tudod szolgálni embertársaid javát. 
Ha Istent szereted, őket kell szolgálva szeretned. 
Így tartod meg Isten szeretetét, vele mindazt, ami a te javadat szolgálja. Szereted magad? 
Tedd meg ezt a körutat!

Uram, Istenem, olyan jó, hogy megengeded, hogy szeressem önmagamat. 
Ösztönöm arra biztat, hogy ezt mással nem törődve, önzően tegyem. 
De úgy elvesztem mind a Te, mind az emberek szeretetét, és végül önmagamat is. 
Adj bölcsességet, hogy megértsem tanításod nagyszerűségét, hogy csak veled és felebarátaimmal igazi szeretetközösségben tudok én is boldog lenni! 
Add, hogy célommá váljék minden körülöttem élő ember boldogsága, előhaladása, így tölthessem be a Krisztus törvényét, s nyerjem el a legnagyobb kincset, amit ember a földön elérhet: az örök életet, amit Krisztus az én számomra is megszerzett! Ámen.